Apu nagyon szereti a székely ételeket, nem csoda, hiszen Nagymamám erdélyi származású, így sokszor került náluk tradícionális étel az asztalra. Nagy kedvence a hurutos laska leves, aminek fő alapanyaga a csak Erdélyben beszerezhető hurut, amiről azt kell tudni, hogy aludtejből és petrezselyemből készül és igen jellegzetes ízt ad az ételnek. Nemrégiben elfogyott a dugi hurut adagja is és mostanában nem tűnt valószínűnek, hogy tudunk szerezni utánpótlást. Mivel közeledett Apu szülinapja, így Pé gondolt egyet és utánajárt miként lehet elkészíteni ezt a különleges örmény eredetű ételízesítőt, ekkor talált rá a receptre és annak történentére a Székely Konyha oldalán. Nem sokat hezitált és vásárolt 1,5 liter boci tejet, a valódi házi fajátból és egy nagy kiszerelésű szárított petrezselymet, ez volt a könnyebb. Aztán nekilátott réz edényt keresni, de az új szóba se jöhetett, mert horror áron vesztegetik, tehát maradt a használt, de azok is rémesen drágák voltak. Már épp kezdett letenni róla, mikor véletlenül belefutott néhány eladó darabba. Egy Bácsinál talált 3 réz üstöt, akinek a lánya csokoládé készítéssel foglalkozott, míg ki nem ment külföldre és az eszközök megmaradtak, amiket alkalomadtán értékesít. Pé megkérdezte mennyit kér érte és kis alkudozás után 2- t meg is vásárolt összesen 10.000 Ft- ért. Ezek az edények egyenként is elég nagyok a 1,5 l tej csak egy cseppnek tűnt hozzájuk mérten és a talpuk is gömbölyű, így csak vízfürdő felett használhatóak, de nem bántuk. Alaposan lesuvickoltuk őket használat előtt ecetes sós masszával, utána langyos vízzel átöblítve és puha ruhával áttörölve gyönyörű csillogóvá varázsolódtak. E hosszú felvezető után jöjjön a hurut receptje, hátha kedvet kaptatok hozzá:
Hozzávalók:
- 1,5 liter házi tej
- 3 marék szárított petrezselyem (legközelebb, ha csinálnánk 4-5 maráékkal is raknánk bele, hogy sötétebb legyen)
- réz edény
- sok türelem
- tiszta textil pelenka
Elkészítés:
3-4 hétig szobahőmérsékleten pihentessük a tejet és naponta kétszer keverjük át, hogy megaludhasson. A szaga leírhatatlan, én a végére már nagyon rosszul voltam tőle, csak jól szellőző helyen ajánlott készíteni! A réz edénybe öntjük az aludtejet és vízfürdő felett addig főzzük, míg nem veszít valamennyit a nedvességéből és el nem kezd gyöngyözve forrni, ekkor adjuk hozzá a petrezselymet és tovább forraljuk folyamatosan kevergetve, míg el nem kezd kicsit már sűrűsödni és zöldre színeződni. Eztán levesszük a tűzről és a pelenkára öntjük, és egy edényben a saját levében hagyjuk kihűlni. Mikor már szobahőmérsékletű a pelenka 4 sarkát összekötjük, majd felakasztjuk és az alatta lévő edénybe hagyjuk lecsöpögni a savót legalább egy éjszakán át, ezt is jól szellőző helyen tegyük. A pelenkában összegyűlt masszából autentikusan kúpokat szokás formázni, nálunk most hungeres formát kapott. 1-2 napig hagyjuk jól szellőző meleg helyen száradni kicsit őket, alkalmanként megforgatva, majd egyesével zacskózzuk be és fagyasszuk le felhasználásig.
Megérte a fáradalmakat, mert Apu leírhatalna, hogy mennyire örült neki! Bár nem biztos, hogy nekiállnék a mi kis társasházi lakásunkban újra az elkészítésének, mert nagyon-nagyon-nagyon erős szaga van és nem túl kellemes az orrnak, mondhatni büdös :P
Apukád öröme kárpótol a kellemetlen szagtól! Már én is olvastam erről a receptről abban az általad említett újságban, kíváncsi lennék hogy milyen az íze?
VálaszTörlésAz íze igazán jellegzetes, kissé savanykás az aludt tejtől.
TörlésA hurut nem kimondottan székely étel, inkább örmény. Nálunk is családi alaprecept, szégyen is, hogy én nem szeretem.
VálaszTörlésEz így van eredetileg örmény, de a székelyek sajátjukként szeretik és használják :) A magam részéről én sem rajongok érte, de ha Apu készít belőle levest, akkor szoktam enni én is ;)
Törlés